Díszfák metszése II.

 A két héttel ezelőtt megjelent „Díszfák metszése I.” című cikkünket a díszfák indító metszésével fejeztük be. A legtöbb esetben elmondható, hogy a díszfa végleges korona formája 4-5 év alatt kialakul. Ezt a folyamatot hivatott segíteni az indító metszés. Utána a fáidon az úgynevezett fenntartó metszést kell alkalmaznod.

 A fenntartó metszésnél a metszés mértéke minimális legyen. Ennél a metszésnél a lényeg, hogy csak a sérült, beteg, vagy előnytelenül növő vesszőket, hajtásokat, esetleg ágrészeket távolítsd el. A vastagabb ágak eltávolításából származó metszfelelületeket – itt is, mint minden egyéb metszéstípusnál – fasebkenőccsel kend be a különféle fertőzések elkerülése és a gyorsabb seb beforrás végett. Ehhez használj Fagélt. Miután levágtad a fa sérült részeit és a sebkezelést is elvégezted, gondoskodnod kell a fa vadhajtásairól is. Vadhajtás a dísznövényeken az oltás alatti részeken nőhet, tehát nőhetnek a törzsön, a gyökérrészből, vagy a gyökérnyakból. A vadhajtások az oltott növény visszavadulását okozhatják, ezért ezeket mindig távolítsd el. Vannak kivadulásra érzékenyebb és kevésbé érzékeny növények is. A vadalás gyakoriságát ehhez mérten kell az egyes növényekre szabva elvégezned. A vadhajtásokhoz hasonlóan a sarjhajtásokat is évről évre vágd le, ilyenek például a hársfa (Tilia sp.) tősarjai, vagy az torzsás ecetfa (Rhus typhina) gyökérsarjai.

 A metszések következő fajtája az alakító metszés. Alakító metszésre kerül a sor, ha a díszfa a kívánt helyen nem ágazik el. Ebben az esetben a vezérvesszőt vágd vissza. Ilyenkor a vágáshoz legközelebb helyezkedő rügyek fognak kihajtani. Vannak azonban olyan fajok, melyek kifejezetten nem tolerálják a metszést. Ilyen növények a tölgyek (Quercus sp.), berkenyék (Sorbus sp.), kőrisek (Fraxinus sp.), magnóliák (Magnolia sp.), a dió (Juglans regia) és a nyírfa (Betula pendula). Ezeket a növényeket jobb hagyni és esetleg csak a legszükségesebb esetekben metszd őket, lásd  méretkorlátozó metszés.

 A fák ifjító metszésére télen kerül sor. Az ifjító metszés jelenti az idősebb fák beteg és sérült ágainak levágását. A levágás a fát új, fiatal, egészséges hajtások növesztésére ösztönzi, így a fa megfiatalodik, élettartama megnő. Korosabb fák ifjítása olykor nagyobb ágak levágásával járhat. Az ilyen nagyobb ágak eltávolításánál különösen fontos a sebkezelés.

  Az utolsó metszésfajta a méretkorlátozó metszés. Ezt a metszést nem a növény egészséges fejlődése miatt eszközöljük, de van hogy ezzel akadályozhatjuk meg a fa kivágását. Méretkorlátozó metszést akkor kell végezni, ha a növény túl nagyra, vagy rossz irányba nőtt; Ilyen lehet, ha a fa kitakar egy kresz táblát, benő egy ablakot, az út űrszelvényébe lóg, túlságosan beárnyékol egy területet, ránő a villanyvezetékekre. Ha a kertedben van olyan fa, ami számodra rossz irányba növeszti az egyik ágát és azt az ágat tőből kell levágni, úgy a következőre ügyelj; Az ágat ággyűrűre vágd vissza, ami azt jelenti, hogy az elágazásnál felsűrűsödött fa szövetei feltétlenül maradjanak meg, és annak szélénél végezd el a vágást. Ez a rész felel a seb gyógyulásáért, ha levágod a seb nagyobb lesz és nehezen gyógyul, viszont az se jó ha utána csonkot hagysz, mert úgy a seb nem fog összeforrni. A sebkezelésről se feledkezz meg! Amennyiben nem vagy gyakorlott kertészkedő, kérd ki szakember segítségét.

szerző: Vőneki Bálint

forrás: Tóth Imre: Díszfák és díszcserjék metszése

 Schmidt Gábor: Növények a kertészetben

 www.tuja.hu

 www.varosgazda.tujavaros.hu

 www.kertxviz.hu

HASONLÓ RAJZ

Vadalás, sarjhajtások levágása

HASONLÓ RAJZ

Díszfa ifjító metszése

HASONLÓ RAJZ

Nagy ág levágása;

a, helyes vágás

b, túl nagy seb

c, túl nagy csonk